...egyrészt mert a komfortzónámon túl van...messze....ismeretlen....egyedül...hű....izgalmas.

Az utam másik miértje az off gomb megnyomása. Lemerültem, kimerültem, mint a megvert kutya! Azt vettem észre mostanában, mintha az emberek körülöttem észre sem vennék, hogy a szobában vagyok! Nem vesznek tudomást a létezésemről......elmúltam....feloszlottam....köddé váltam.....kezem jégcsap......sápadt fehér árny vagyok....rohadt érzés!

A harmadik miért az útkeresés. Miután az elmúlt években összes engergiámat a túlélésre (+ egy lakásfelújításra, egy házépítésre és 3 költözésre...) használtam, elvesztettem minden motivációmat minden más tevékenység iránt, sem hobbi, sem munka. Meg is kaptam....

Aztán arról nem is beszélek, hogy azt sem tudom, hogy hagytam magam, mint nő?! Az vagyok egyáltalán? Hol van Orsi? Nem, nem a gondoskodó anya, családi logisztikai központ, nem a fontos kolléga.....

....tegnap a ruhaboltban hasított belém....mi lenne, ha egyszer nem úgy vennék ruhát, hogy mi való a munkahelyemre, vagy mi lesz kényelmes a bevásárláshoz, sportoláshoz?! Hanem azt venném meg, ami csak úgy...tetszik és nem baj, ha nem praktikus, konszolidált, csinos.....hanem csak tetszik és kész!

.....szóval hol vagyok én?

Hát kb. ezek miatt.