Itt kanyarodik be éppen ez a tehén a főútról.....Úristen milyen szürreális látvány....egy darabig nem lesz ilyen élményem az tuti! Tehát itt ülök PP-ben a reptér mellett a kínai negyedben egy kávézóban órák óta...de miért kell szörcsögve és csamcsogva enni???....közben várom a beteljesülést, azaz, hogy induljak haza. Bevallom már várom, hogy lássalak benneteket és iszonyat módon hiányoznak a gyerekek! Jaaaj, igérem nem kiabálok többet velük!!!!!!!...igen én is kíváncsi vagyok meddig és hogyan fog menni?! És nem akarom őket átnevelni....ha nem bírja a gyerek az angolt, hát akkor ez van. Csak annyira tanuljon meg legalább, hogy elboldoguljon a nagyvilágban.....majd ha jön mezőgazdasági gyakorlatra a bors ültetvényre, mégiscsak jó ha érti mit akarnak tőle! :-) A többi nem nagyon érdekel!

Köszönöm a családomnak, a barátaimnak, a főnökeimnek, a kollégáimnak, legfőképpen pedig Juditnak és Zolinak, hogy segítettetek, támogattatok! Tényleg hálás vagyok érte!

Nem lettem más ember, csak egy puzzle darabot beillesztettem a helyére....valahova ide a szívem tájékára. :-) Majd meglátjuk!

Jó lesz most otthon! Én leszek az a hülye, aki vigyorog, ha süvít a hideg fagyos szél és fülig kell húzni a gallért! :-))

Puszi Nektek!!!

ui: mikor ez megjelenik és akkor szállok le a Liszt Ferencen! :-)

Na ez nem jött össze!! Hacsak a bambán magam elé bámulást meditációnak lehet nevezni. :-) Ok ez még nem igazán tudatos, de szerintem haladok affelé, hogy megtanuljak meditálni! Szeretném, hogy segítsen pl. a napi stressz feldogozásában.:-)))

De mit tanultam akkor? 

Lépj ki a konfortzónádból! Mondják....mert csak így tanulsz! Igen....átléptem...eszementen repülőre ültem egyedül, de rájöttem, hogy nem vagyok egyedül sehol! Elsősorban itt vagyok én magamnak! Tök jól megvitatom a dolgokat, ezt ismeritek ti is......nem mondom, hogy nagy az összhang mindig, de végülis egész jól elvagyok. 

Ez az út egészen más lett  volna, ha valaki másssal jövök! Így sokkal nyitottabb voltam a környezetemre....izgalmasabb is azért nem modom! Próbáljátok ki, ha nem ismerős ez a fíling, tényleg!! 

Viszont azt is tudom,  hogy sok szeretett ember vesz körül, akiket nem szabad figyelmen kívül hagynom!! Különben azt hiszik, hogy nem szeretem őket....pedig de....csak el vagyok foglalva magammal és magamban! Erre mondják HP! :-o Pedig hiszek abban, hogy a lelkek összekapcsolódnak....erről volt másfél éve egy flash-em is....de ez már elég elvont lenne ide. ;-)

Azt is elhatároztam, hogy hacsak tehetem el fogok utazni gyakrabban jó messzire! Kalandor leszek, bírom a nomád életet is! ;-)

Na és azon tűnődöm, miért ragaszkodunk annyira a rögjeinkhez?? A házhoz, amiben élünk, a faluhoz, a kocsinkhoz, a ruháinkhoz, sok kütyühöz a szekrényben, garázsban, konyhában.....könyörgöm miért??? Jobban érzded magad, ha VAN? Amíg megszerzed lehet és utána? Én most itt hagytam egy csomó rongyot, bisz-baszt, olyat is, amit imádtam...a szegényeknek....és még élek! :-) Hiába költöztem és selejteztem komplett háztartást 3x is az utóbbi időben, amíg csak egyszál gatyám lesz, mindig van mitől megválni...

Mert jelentem, nem jobb máshol sem és jó lenne levetkőzni a makacs ragaszkodást (persze nekem is!)

...mert tudjátok, Buddha is abból indult ki, hogy MINDEN VÁLTOZIK! Igen, állítólag a tested minden sejtje kicserélődik 7 év alatt....vagyis újjászületsz! :-) ....addig-meddig, míg végül eljutsz a nirvanába! ;-) Leegyszerűsítve és szabadon utánam.

Szóval egyre mélyebb az a tervem életem hátralevő részre, hogy egy "mobil" életet alakítsak ki, sok utazással, jövés-menéssel, akár máshol élni hosszabb rövidebb ideig. Olyan jó egy hosszabb távollét után hazamenni! 

Jó lenne ha olyan lenne a munkám is, ami ezt szolgálja és a gyerekeknek a suli is megoldandó feladat.... Mobil házat szeretnék (akár olyat, amit feldobsz egy kamion platóra és arrébviszed, kinyitod, ilyeneket láttam a neten, baromi jók!) vagy lakóbuszt....áááá! :-) Nincs szükségem földbe jó mélyen beásott kőházra, csak gúsba köt!

Biztos azért van ez, mert az aszcendesem ikrek, abszolút LEVEGŐ jegy, ami egyre erősebben befolyásol a kor haladtával...ezt olvastam. Szállni a széllel...libbenni jobbra balra...hjaaa....

Többen mondták, hogy irigyelnek ezért az útért. Pedig bárki megteheti, tényleg csak elhatározás és a kifogások levetkőzése kell hozzá.....aztán beáll minden irányba és mindenki segíti az elhatározást! Rajta gyerekek, útra fel! :-) Ha Kambodzsába szeretnétek jönni, szívesen segítek, ha máshova abban nem tudok......még! ;-)

Kajaaaa! Nem tudom, hogy álltok vele, nekem fontos! Szeretek enni és néha főzni is szoktam....haha :-)

A khmer konyha rettenet egészséges és elég finom is, de csak ha már megszoktad!

Először a gyomorgörcsöm miatt nem igazán tudtam enni,de  mivel csak egyszerű étel van, ami nem terheli meg a gyomrot, ezt az időszakot könnyű volt átvészelni.  Félreértés ne essék a gyomorgörcsöm nem holmi gyomorrontás miatt volt, hanem a feszültség és a szagok miatt.

Végső esetben gyümölcsöt ettem csak! De itt a rizs olyan, mint a kenyér otthon. Emlékszem, anyai nagyapám -Papi- a görögdinnyéhez is kenyeret evett. Na itt kb. ugyanez...csak rizzsel. Reggelire is!.... meleg kajcsit. Ma pl. risztészta volt valami izé lében zöldbabbal uborkaszeletekkel és !!!!BANÁNVIRÁGGAL!!!...fotót is mellékelek, jó volt, mind megettem!

Édesség nincs, csoki nyomokban sem! Ez azért fáj! Az édesség = gyümölcs és az abból készült desszert, pl. banán rizslisztes panírban kisütve olajban, vagy rizzsel banánlevélbe bugyolálva és kifőzve (fotón). Nyami! Na és ott a ragacsos rizs....hát nem tudom, talán cukornád lével főzik meg ragacsosra, összeáll és kockázzák, de hasonló a tápióka desszert is.

Mivel az ételeik javarészt édeskések, ezért nem is nagyon kell a csoki, na jó kibírom hazáig.....az amok,nemzeti étel, egyfajta zöldséges, húsos szaftos ragu (curry), majdnem raguleves.....kókusztejjel készül, ettől kicsit édeskés az íze. De mellette sok hagyma, fokhagyma, erőspaprika van az ételekben. Persze ehhez is rizs jár! Eleinte furcsa volt, de most már ízlik.

Viszont a magyar pörkölthöz nagyon hasonló a lok lak, csak nem piros a szaftja, hanem barnás, és rengeteg hagymával és fokhagymával készül. Az íze totál a pörkölté.

Ami nem jött be....hát....végülis nem mertem nem megenni, mert a saját ebédjükből adott Siem Reaph-ben a szállásadóm. "Porecs" nek hívják. Sűrű színtelen, íztelen leves vagy ragu ez is, amiben a rizs szétfőtt kissé, csirkehús cafatkák voltak még benne és kb ennyi, ja még valami zöld levélszárak, amitől csípős volt kicsit. Sótlan, íztelen....aztán elém rakta a chilit, borsot és lime-ot, majd kis sót, hogy ízesítsem már be magamnak, mert így szokták! Ahhhh, szuper, így már tűrhető volt! 

Jelentem rovart, békát, kígyót nem voltam hajlandó enni! Ehhez kellene még 2-3 hónap! :-)

A kajcsin kívül még khmerr masszázzsal kényeztettem magam. Ilyen otthon nincs, a thai-hoz hasonló. Kezemmel, lábammal origamizott a csajszi...továbbá az ágyon nem csak én foglaltam helyet, hanem 1 órára fogadott masszőröm is.

Hol itt, hol ott üldögélt, aztán beült a lábam közé, majd legkényelmesebbnek mégiscsak a hátsó combomat találta, tele talppal...miközben a lapockámban támaszkodott két kis kezecskéjével. Néha pedig kézéllel megcsapkodott itt-ott, szerintem élvezte!!! ;-) Node!!! Tök jól esett nekem is! Drága masszőröm, Katinka, ne haragudj érte! :-)

Az elmúlt hetekben annyit utaztam tuk tukkal, ami egy nagyon fontos közlekedési eszköz és általa még egy kicsit jobban elmerültem a keleti életérzésben. A hajam lobog a szélben, szabadnak érzem magam és tudom, hogy bármilyen problémát meg tudunk oldani együtt.... a tuk tukos meg én! :-)

A tuk tuk-on bármit lehet szállítani! Szó szerint, de robogón is! Túristákat, jó sokat, árut a piacra, bútorokat, családot komplett háztartással költözéskor. A legjobban az tetszett, mikor egy robogóra feldobtak egy 180-as ágymatracot és még 2-en ráültek, de ilyet tudnak úgy is, hogy több matrac és több ember. Vagy amikor a motoron a 2 férfi mellett még 4!! disznó volt felkötve. Nincs lehetetlen!

Khmer barátaink bármit megoldanak! Nem tudsz olyat kérni, amit ne tudnának teljesíteni, de tényleg! Nem azt keresik, hogy miért nem lehet ezt vagy azt, amihez ugye hozzá vagyunk otthon szokva, hanem bármire azonnal van megoldásuk! 

A tuk tuk-ok motorja vízhűtéses, azaz mindegyiken van egy 20l-es kanna, tele vízzel, ebből egy infúzióhoz használt csövön vezetik ki a vizet a motorra. Namost, ha elfogy a víz, akkor az útmenti pocsolyából emberünk feltölti kannáját és mehetünk tovább.Vagy tankolunk közben, vagy beugrunk a szerelőhöz és gyorsan kijavítanak a motoron valamit. Vagy épp megállunk inni valamit, ha megszomjazott az utas vagy a sofőr...aztán pisilni. Az út soha nem egyszerű! Azt is imádom, hogy ha nekem van bármi dolgom, bevásárlás, vagy épp meg akarok ebédelni,megnézni, lefozózni, ami akár órákat is igénybe vehet, nem probléma, megáll, sőt megvár! A várakozás ingyen van! Meg is szokták kérdezni, hogy van-e szükségem valamire útközben. 

A távolsági buszon kicsit máshogy éreztem magam, pontosabban a 97km-es úton Sihanoukville és Kampot között 2 órás halálfélelem lett úrrá rajtam. Mivel úgy tapasztaltam, hogy az erősebbnek van elsőbbsége alapú a közlekedés, sofőrünk őrült sebességgel száguldozott. Egy francia utas azért próbálkozott, hogy lassabban menjen, de nem tud! Nem! Vesztemre elől ültem és láttam mi folyik előttünk az úton, aztán megpróbáltam megnézni milyen gyorsan megyünk, de nem volt mutató a km órán! Nem is kell! Minek az? Itt nincsennek sebességkorlátok, mindenki úgy megy, ahogy tud. Kész! Néhol lehet csak egy szerény "slow down"...lassíts...táblát látni. Egyébként pedig nincsennek szabályok. Egy szabályt tanultam, mindig csak előre nézz!!!! És még egyet, ha hátulról jössz és előzni akarsz, vagy lekanyarodni dudálj!! Indexelni fölösleges, az irányjelző lámpa csak klassz diszkós kellék.

Tehát jelezz hangosan, ha előzöl, ok, de a dupla záróvonalon is?! Miért ne! Olyan szitu is volt, hogy a 2 sávos úton keresztben nézve egymás mellett közlekedett motor, tuk tuk, mi, a busszal a szembejövő sávban, miközben egy nagyobb terepjáróféle jött szembe velünk, aki kicsit lehúzódott! Áááááá! Itt valaki ma meghal!!! típusú életérzésem volt. És nem! Nem halt meg aznap az úton senki, nem értem hogyan. Talán mert habár mindenki a saját szabályai és belátása szerint közlekedik, mégis figyelnek egymásra. A sofőrünk is valószínűleg mindig felmérte, hogy mi fér még bele....a 2 sávos útba....és bízott abban, hogy a többiek is figyelnek a másikra! Nagyfokú bizalommal menj ki az utakra errefelé! Bízz magadban és társaidban! Ámen. :-)

Persze, tudjuk! És???? Ja, hogy a használt WC papírt is?? Igen! Ééés mindig elfelejtem.....eldugul a cső, aztán lesz miben dagonyázni az utcán! 

Ez az utazás egyfajta számadás is számomra, már látszik pár dologról, hogy fontos-e vagy papírkosárba való. Például olyanok, mint "mindig nekem legyen igazam", mert mi van ha nem?! Úristen!

Aztán hogy "a szomszédok autójától alig tudok kiállni a garázsból, felrobbanok!". És? Mondtam már neki? Nem! Ha nem akarom ezzel idegesíteni őt és magamat, akkor megtanulok ügyesen ki-be parkoni....fejlesztem a kompetenciáimat! :-) 

Ezeket a fecniket pakolom a pakkomba....

Türelem.....nem számít, hogy ma reggel 3/4 órát vártam a sofőrre, egyébként baromira elfelejtettek felvenni, később kiderült, ez itt normális....és.....nem húztam fel magam rajta, nahááát! Aztán VIP tanszportot kaptam, scooterral vitt a srác a kirándulós csoporthoz. Még jól is jártam! :-)

Kell egy csapat....Fel kellene már hagynom a "mindent megoldok magamtól" hozzáállással, mert vagy beledöglök, vagy a végén tényleg magamra maradok! Ezt pedig senki nem akarhatja! :-)

Egy ilyen út során felértékelődik az otthon a maga tökéletlenségével együtt. Nem baj, ha döcög, ha pufog, ha görbe vagy lapos! Az úgy van jól, ahogy van. Szép és utánozhatatlan! Tudjátok meg!!!

Ma egy kupac egyetemistával kirándultam a Ream Nemzeti Parkba. Svéd, holland, német lányok voltak, meg egy világutazó spanyol....már 8 hónapja van úton, 1 évet tervez...konkrétan körbeutazza a Földet. Nem néznétek ki belőle! 

A lányok között voltak olyanok, akik valamelyik DK-ázsiai országban töltenek el egy-egy szemesztert. 

Hogy ez milyen klassz dolog!!!!Mennyit tanulnak a világról az életről közben! 

Miért tartjuk burokban a gyerekeinket? Emlékszem, anno a volt gyárigazgatónk Németországból magával hozta a 3 általános iskolás gyerekét Egerbe és a gyerekek a 2-es iskolába jártak!!! Nem lett semmi bajuk, de megtanultak valamennyire egy egzotikus nyelvet, a legnagyobb fiuk hegedülni és mennyivel gazdagabbak lettek közben! A gyerekeknek a biztonságot a család jelentette, a világ bármely pontjára vetődtek, mindig együtt voltak. Ők nekem példaképek!

Nade vissza a jelenbe...ide nem az a túrista jár, aki megelégedne azzal, hogy 1 hétig a strandon ugyanabban a nyugágyban heverészik! Kimennek a tengerhez, de nem ez a fő uticéljuk, mind felfedezők! Kíváncsiság, nyitottság van bennük a világra, emberekre, magukra. Könnyű szóba elegyedni bárkivel. Kevesen jönnek gyerekkel, inkább egyedül vagy párosan, barátok kutatják Kambodzsát!

Luxus jachtok sincsennek, 1-et láttam eddig...de van sok hátizsákos, biciklis, happy shine people! :-) Tetszik a közönség! Sokan hónapokat töltenek itt, félig-meddig itt is élnek. Minden esetre az én 3 hetem villámlátogatásnak számít.

A közös mindannyiunkban talán, hogy a naplemente elvarázsol! :-)

Mindig nagy csodálója voltam a természetnek. Imádom az otthoni környezetet, igazából ott érzem magam otthon, a 4 évszakban, de nem lehet elmenni a trópusi éghajlat mellett sem, úgyhogy muszáj írnom róla.

Tudom, hogy otthon esett a hó...én szeretem a havat, inkább az legyen, mint a ködszitálás télen....én meg napszúrást kaptam kicsit, tényleg rosszul is voltam tegnap.

Amit imádok az a gyümölcsözön, Firss, helyi, ízletes. A mini banán ezerszer finomabb, mint amit mi eszünk. Az ananászból a magokat spriális bemetszéssel vágják ki, így rendkívül dekoratív. Sárkánygyümölcs önmagában parádés látvány, de nem annyira ízes. A mangó majdnem gyomnövény, bárhol kinő, mondjuk az út szélén is, bárki hozzájuthat.

Furcsa zöldségekkel is találkoztam, keserű uborka, citromfűnek mondott fűféle és tényelg citromos illatú, szóval nem az amit mi annak nevezünk.

A cuki kicsi gekkok minden éjjel a terasz plafonjára telepszenek és megnyamizzák a szúnyogokat. Egyik éjjel bekerült egy szobámba, de hogy mekkora lármát csapott.....nagyon hangosan kiabál, hogy fér ekkora hang egy ilyen pici testbe?!  Aztán van óriás gekkó is, ezt Juditék házán láttam, gyönyörű, kb. 30 cm-es.

Óriás pók, van itt sokféle kígyó, kobra és skorpió....meg cuki tehenek, akik nemcsak az utcán sétálnak, hanem a szemétből is kitúrják a zöld hulladékot. Bio feldolgozó üzem! :-)

Kutyák téblábolnak mindenfelé, ha elszaporodnak, akkor megfőzenk egyet-kettőt belőlük vacsira, no problemo. Nem kell menhellyel küzdeni. Na jó ez itt nem annyira általános, mint Vietnámban.

És akkor ott van a vízi világ! Hatalmas gazdag élővilág. Nem csoda, hogy ilyen sok tengeri dolgot esznek, persze mindent rizzsel.

A hajókázáskor a francia család szedett pár tengeri csillagot, ennek a fajtának úgy 15-20cmes tüskéi vannak. Majd izibe megtisztították, feltörték a páncélját....s lőn fincsi, friss uzsonna! Nem!...én nem ettem belőle!

A khmer lakosság ca 70 %-a nő, köszönhető a vörös khmerek vérengzéseinek a 70-es években . Ekkor írtották ki az értelmiség javát is.....rengteg gyerek születik egy családban. Az 5 gyerek normális de nem ritka 10 sem. A hagyományok szerint a legidősebb fiú örököl mindent és a legidősebb lány gondoskodik a beteg, idős családtagokról, temetésekről.....a családok többnyire együtt élnek. Közösen viszik a vállalkozást.

A család az első és a legfontosabb értékük!

Nyugati, tipikusnak mondható "családmodellemmel" furcsán érzem magam, ha kérdeznek rólam. Nem értik, hogy miért jó az ha egyedül nyomjuk. Hát....átgondolom én is a szuper individualizmusom! Abszolut hisznek abban, hogy együtt, közösen jobban boldogulnak! Ez nem rizsa itt.....persze egymásra is vannak utalva. Szegények, de elégedettek azzal amijük van, boldog embereknek tűnnek, mindig mosoly és alázat van az arcukon. 

Nem sikerült lefotóznom a száguldó tuk-tuk-ból, de a kicsik simán ülve pancsolnak az útszéli térdig érő pocsolyában! Nagy boldogan!! 

Óvodai látogatásunk nagy élmény volt, csimpaszkodtak belénk a picik, szó szerint csüngtek rajtunk, mint a díszek a karácsonyfán.....az ajtón alig bírtunk bemenni! Fogunk még menni hozzájuk játszani, önkéntesként. Judit mesél róluk sokat, pl. azt is tőle tudom, hogy a gyerekek nem kapnak semmilyen oltást, azt tartják, hogy azzal erősödik az immunrendszerük, ha minél többen dajkálják őket, játszanak velük. Ezért aztán mindket is szívesen látnak ott!

A legnagyobb az volt, mikor tegnap -vasárnap lévén, az étteremben hátul a család valamit ünnepelt gondolom, mivel egy szerzetes is volt velük. Mindeközben persze kiszolgálták a vendégeket is, igaz kb 1 órát kellett várnom mire kihozták az ebédet, de itt mindenki türelmesen megvárja, míg megtörténnek a dolgok.

Közben vége lett a családi ebédnek és a meghívott családtagok távoztak. Egy kisbuszba, amit, ha jól számoltam max 12 személyes lehetett 20 felnőtt legalább ugyanannyi gyerek préselte be magát!!! 

Sok jó ember kis helyen is..... :-)

Erre jó példa volt az az utazás, amikor a hajós kiránduláshoz free pick-up gyanánt egy tuk-tukkal összeszedték a túristákat. Én voltam az első, majd egy rövid bevásárlás következett, aztán egy japán, utána 3 japán, aztán egy svájci lány, majd egy holland fiatal pár és a végén egy brit fiú!!! Igen! Jól számoltátok 9 ember préselődött össze a tuk-tuk-on plusz a sorőr! Van valami probléma? :-)

Eltelt néhány nap és én közben szippantottam magamba a sok infot. A hatalmasra nyílt szociális olló itt is jól látszik. Mindenhol sok építkezés, csill-vill szállodák, vadi új Porsche szalon mellette hullámpalás bodega bolt. A bolt egy helyiségben telefonbolt, fodrászat és fotó műterem, hátul pedig a család...merthogy itt lakik mindenki. A bolt előtti széles járdán sorrendben: motor parkoló, kisvállalkozó ételárus, jelen esetben halpucoló és értékesítő mikrovállalkozása, útpatka, tuk-tuk és autók megállóhelye, a gyalogosok meg az úton botorkálnak. Tegnap egy közepes méretű élelmiszerboltban bámészkodva a sor végén függönybe ütköztem. Mögötte a gyerekek a földön aludtak. A pénztár melletti kerek kisasztalon már meg volt terítve az ebédhez, borzasztó szagot árasztó leves kiszedve. A kissrác még gyorsan kiszolgált engem, majd irány a vacsi.

Fogamat ásványvízzel mosom, de a gyümölcsöket habzsolom, mini banán, ananász, sárkánygyümölcs, dinnye...végtelen kínálat, gazdagság.hianoukville-be érkeztünk közben. Mr John terepjáróval hozott le minket PP-ből a tengerparti városba ca. 5 órás út során. Az út mentén házak, falvak, rizs és pálma ültetvények sora. Ugyanaz a káosz és szemét, lehet 1 hét múlva már észre sem veszem. Milyen furcsán tiszta és rendezett lesz otthon minden....!! 

Reggel ültem az útszéli english breakfast-osnál, english tulajdonosa mellettem teázgatott egy amcsi társaságában.  Sok külföldi helyezi át lakóhelyét ide közép v. idősebb korukban. Élnek lazán, kis bizniszüket fenntartva nyugiban, stressz nélkül. 

Én a szendvicsembe nyomattam a tabasco-t, ezzel fertőtlenítttem épp, bár ők figyelmeztettek, hogy óvatosan, mert baromi erős. Jó magyar lány lévén, megküldtem még 3 öblössel, így már kicsit éreztem. Nagyot nőttem a szemükben! Szóval ülök ott és bámulom a poros forgatagot és az jutott eszembe, hogy ez tiszta Florida, csak kissé lepukkantabb kiadásban!!!! Nincs új a nap alatt! Csak itt még vannak őslakosok, akik hordóból tankolnak a mosoda előtt.... :-)

...másik bolygóra érkeztem!!! Ezt nem gondoltam volna, Nat Geo sokD-ben, Meleg, sűrű színes kavalkád, nyüzsgés, sok ember, sok motor, tuk-tuk, élet mindenhol....folyik, áramlik.....az utcáncán.... szószerint és átvitten is....minden!!! Öreg, fiatal, gyerek, étel, üzlet, nyomor, halál, csillogás, fejlődés, szépség és keserűség! Egyszerre!!!

Kavarog a gyomrom, nem tudom ezt a másságot egyszerre feldolgozni....itt nincs az európai merev szabályozottság. Pl. a közlekedésben, van valami rendszer, de káosznak tűnik, félek: a kocsiban, a tuk-tuk-ban, de leginkább gyalog. Nem merek egyedül átmenni az úton, pedig az utakon otthon vagánynak tartom magam, nincsennek lámpák, mindenki folyamatos mozgásban van....de nincs baleset! Valami mégis működik! Csak én még nem értem, nem látom át, idegen vagyok! 

Kavarog a gyomrom....büdös van! Az élet és halál szaga kavarog....az utcai élet, főzés, sütés, nyers hal, hús, édeskés ételszag vegyül a szemétfolyam és kipufogó gáz szagával. Enni szeretnék valamit....úúú....mit? Ha bírnék sem tudnám mit szabad! Nem bírok húst, halat enni, napokig. A szagot állítólag megszokom és Kambodzsa még egy tiszta indokínai országnak számít! Kezdésnek Ázsiához épp megfelelő. Aha! Köszi!

Itt az is rendben van, hogy a hotelszobámnak nincs ablaka....pedig a jobbak közé tartozik a főváros főutcáján...

Másnap reggel egy közeli vendéglőben rendeltem jeges kávét...JÉG és TEJ....bátorságnak titulálta Judit később kissé aggódó tekintettel....de igazából felelőtlen hülyeség volt! Túléltem! Mázlista hülye..

Most még nem értem, mit lehet itt szeretni?! Egyszerre tetszik és rémiszt!

A khmerek szépek! A nők és a gyerekek inkább! A férfiak nekem nem annyira, de a szép szó nem is kell hogy egy ffi jellemzője legyen, az olyan nőies kifejezés. A mosolyuk lenyűgöző, kedvesek és alázatosak.

Délután megérkezett Judit is, egy tradícionális fény-árnyék színdarabot néztünk, zene-ének-tánc. A thai-chi ehhez képest kutyafüle! Finom, lassú, kitartott mozgással táncoltak a táncosok...a zenét és az éneket inkább hagyjuk. Nekem nem jön be! A modern zenei izlésük sem az a kimondott rock&roll....az éjszakai piaclátogatás alkalmával amatőr bátor fiatal énekeseket is meghallgathattam...jó hang, viszont Zámbo Jimmy stílusban nyomják. Ok...ilyen a lelkük. Az amerikaiak, európaiak durvának tűnnek mellettük.

A repülőúton már kaptam némi felkészítést, mégsem lehet elképzelni sem, mi várt rám Phnom Penh-ben! Doha-tól a repülőnk "minden állomáson és megállóhelyen megáll" felkiáltással egy röpke órára megállt Ho Si Min városban, ott leszálltak sokan, és felszálltak néhányan. Köben mégiscsak szóba elegyedtem a mellettem ülő szörnyű kinézetű osztrák pasassal. Az unszimpátiát termetes méretével és  szundi közben áraszott bűzös lehelletével váltotta ki. Könyöke minduntalan az oldalamba fúródott, azért mégiscsak csucsukáltunk egy pár órácskát nagy harmóniában. (azért nem az a nyálcsorgós alvás volt na...)

Herr P. előadta tehát, hogy Kambodzsa nem olyan jó hely, inkább Puket, Thaiföld-et ajánlaná, mert olcsóbb és jó a kaja nameg a nők... Pár fotóval is alátámasztotta élményeit, bár a ledér thai női cicik nem igazán csigáztak fel, már itt megállapítottam, hogy sok európai szingli férfi jön a térségbe könnyen szerzett szerelemért! Ezt itt Phnmom Penh-ben is lépten nyomon tetten lehet érni: mindenhol idősödő angol v. európai férfiak fiatal khmer nőkkel flangálnak. 

Herr P. még előadta, hogy a válltáskám nem lesz előnyös, rögtön kirabolnak, úgyhogy jó lenne ha a zsebemben hordanám a pénzem, kártyám, útlevelem. Ha ilyesmi történne velem elég kellemetlen, mert Kambodzsában tutira nincs nagykövetség, mivel osztrák sincs és mehetek Bangkok-ba!

Ezt megfogadtam, és futáshoz használt testre simuló táskácskámba pakoltam át., Hasznos, csak meleg!

Megérkeztünk végre!!! 18 óra repülőút után!

A reptér nagyon pici, kisebb mint a Liszt Ferenc reptér. Az e-visa-mat elfogadták, szuper....és a hotelből rendelt sofőr is várt a kis kézzel írt táblácskájával! Minden simán ment!

Rohantunk a hotleba és már az úton lesokkolódtam a közlekedéstől és az utca látványától...

később mástól is....